A belső hírcsatorna, avagy kell-e vállalati újság egy cégnek

77

Az internet és intranet idejében adódik a kérdés, van-e még szükség a céges újságokra. A tájékoztatás mellett a csapatépítést is segítették az egykori vállalati lapok. A dolgozók ezekből a kiadványokból is láthatták, miként szerveződik a vállalat, milyen célokat tűzött ki maga elé, kikkel eveznek egy csónakban, milyen értéket képvisel a szervezet. Vajon kinyitnánk-e ma is egy ilyen újságot?

Kedves Kollégák, ebben az évben így és így teljesített cégünk, a jövőben pedig ezt és ezt az intézkedést hozzuk meg annak érdekében, hogy jobbak legyenek a mutatóink. Körülbelül ilyen tartalommal tartották meg annak idején az évértékelő céges összejövetelt, amin vagy ott volt minden kolléga, vagy nem. Az elmondottakból vagy megértette, kihámozta, lefordította a saját maga számára a lényeget, vagy csak legyintett egyet és másnaptól ugyanúgy dolgozott tovább, ahogy korábban. Nem igazán látott tovább a maga világán túl, kevésbé értette meg a „nagy egész” összefüggéseit, talán nem is volt kíváncsi rá, kinek, miért dolgozik a vállalat, ki jött vagy ment a cégtől, hogy látják a társaságot a külső partnerek, mi az értelme a képzéseknek, vagy hogy a szomszéd gépteremben dolgozó kollégájának a zenélés, a néptánc vagy a kertészkedés a hobbija. Csapatok helyett kollektívák voltak, és bár erős volt a „brigádszellem”, ez nem minden esetben jelentett egyet a jobb teljesítménnyel.

Aki állami nagyvállalatnál dolgozott, ott jó esetben a (rendszeresen megjelenő) vállalati újságból értesült a történésekről, olvashatott beszámolót az eseményekről. Mivel e cégek általában nem egy telephelyen, sokkal inkább az ország különböző pontjain elszórva működtek, a vállalati szócsöveken vagy az irodai hírláncon keresztül kevésbé jutottak el információk a végeken dolgozókhoz. Ezért a vállalatok (mivel akkor még híre hamva sem volt az internetnek vagy az intranetnek) a folyamatos tájékoztatás érdekében klasszikus, nyomtatott vállalati újságokon keresztül tájékoztatták dolgozóikat a legfontosabbakról. A híradáson és a hivatalos információk közlésén túl a lapokból megismerhették az olvasók egy-egy munkatársuk „másik” oldalát, azaz készültek interjúk, riportok kedvelt hobbikról, összefogásokról, nemes cselekedetekről, kirándulásokról, sporteseményekről, közösségi programokról is. Mindennek nemcsak a tájékoztatás volt a lényege, hanem az is, hogy a dolgozók lássák, miként szerveződik a vállalat, milyen célokat tűzött ki maga elé, kikkel eveznek egy csónakban, milyen értéket képvisel a szervezet. Ezáltal már más szemszögből tudtak rátekinteni a munkahelyükre, megértettek folyamatokat, egyben nőtt az elköteleződésük.

A nagyvállalatok megszűnésével ez a hírcsatorna is elhalt, bár nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a személyzetisek, vagy ahogy ma hívják őket: a HR-esek meglássák a belső hírlevélben vagy újságban rejlő lehetőségeket. Ugyan ma már sok helyen elektronikus formában létezik a belső kommunikációs csatorna. Van, ahol teljesen úgy néz ki, mint egy közösségimédia-felület, csak éppen a belső munkatársak számára érhető el, máshol grafikusan szerkesztett formában és meghatározott rendszerességgel jelenik meg. Viszont rengeteg munkahelyen nem dolgoznak nap mint nap számítógéppel a kollégák, helyettük termelőgéppel, kézzel és más eszközökkel végzik a munkájukat, így számukra nem a legjobb megoldás az elektronikus újság. Helyette nyomtatott változatot vehetnek kézbe, amely a legújabb szám megjelenésekor szinte teljes egészében elfogy műszakkezdés előtt.

Ugyanis az egy munkahelyen dolgozók, legyenek bármennyien, kíváncsiak a vállalatnál történtekre, a kollégáik teljesítményére, sikereire. Minél inkább megismerik egymást, annál nagyobb lesz közöttük az összetartás, ami a cégnek is előnyére válik. Ha valaki azt olvassa a vállalati újságban, hogy a szomszéd részlegen dolgozó hétvégente zenél egy zenekarban, esetleg fotózik, rajzol vagy sportol, már más színben látja őt. Esetleg megjelennek közös érdeklődési területek, ami által szorosabbá válik a kommunikáció, és egy következő céges feladatnál már szinte fél szavakból is megértik egymást.

Egy hazai magántulajdonban lévő, több mint 300 főt foglalkoztató vállalkozásnál hat évvel ezelőtt szerkesztették meg az első vállalati újságot, amely azóta negyedévenként jelenik meg. A lap beszámol az új vevőkről és új üzletekről, bemutatja az új termékeket, a gyártórészlegeket, a külső partnereket, a fejlesztéseket, közli a menedzsment aktuális üzeneteit, mint ahogy olvasható benne egy-egy munkatárs miniportréja, a személyes visszaemlékezéseken keresztül a cég története, beszámol az aktuális eseményekről, a vállalati rendezvényekről, sporteseményeken való részvételről. A rejtvény megfejtéséért pedig jutalmat kapnak a szerencsés beküldők. Már az első néhány szám után érezhető volt az érdeklődés az újság iránt, mára pedig eljutottak odáig, hogy az ott dolgozók ajánlanak témát vagy írnak cikket. A legnépszerűbb rovat a dolgozókkal készített interjú és sokat változott az együttműködés szintje is. A kollégák tisztán látják a folyamatokat, a cég céljait, fejlődését, így a saját helyüket is könnyebben megfogalmazzák a rendszerben. Év végén pedig szívesen nézik vissza az egész év történéseit a fotómontázson. Mert ez róluk és nekik szól.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

#hr #kommunikacio #szervezetikultura

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét