Akcióhősök a fotelben

151

A fenntarthatóság jegyében az ember igyekszik avítt módszereit, energiahordozóit, életstílusát, életmódját a cél érdekében mihamarabb modernizálni. A kérdés sürgető, és a probléma valóban minél gyorsabb és progresszívebb megoldásokért kiált, hiszen, ahogy mondani szokás, az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Csakhogy, mégsem hozhatunk elhamarkodott és felelőtlen döntéseket, változtatásokat sem. Prof. Dr. Wilhelm Mártával (PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet) ismét a balanszot keressük.

Ha annak idején megkérdezték volna tőlünk, akarunk-e olyan világba születni, ahol a környezeti változások és kihívások ilyen mértékben érintenek minket és gyermekeinket, valószínűleg nem tolakodtunk volna. Mostanra bizonyára sokan találják mérsékelten szórakoztatónak a tél és a nyár látványos és vibrálóan gyors váltakozását és szélsőségeit, noha mi itt a Kárpát-medencében még mindig egészen jól megúsztuk eddig az extremitásokat, gondoljunk csak a közelünkben történtekre más európai országokban.

Az ENSZ-jelentés is sürgeti, át kell állnunk eddigi életvitelünkről, megszokott gondolkodásmódunkról egy másikra, no de mire?

Úgy tűnik, vannak megoldások, vagy legalábbis megoldáskezdemények. A fosszilis energiahordozókat már ezidáig is igyekezett az emberiség alternatív verziókkal helyettesíteni, és ezek nagyobb számban való elterjedése lehet a gyógyír – gondolnánk. Mi más? Nézzük, mi minden van raktáron, miből tudunk főzni. Szélenergia, atomenergia, napenergia…

Tételesen áttekinthetnénk a rendelkezésre álló kezdeményezéseket, előnyeik és hátrányaik mentén, álljon most itt a teljesség igénye nélkül néhány példa.

Valóban megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy ha elektromos autót használunk, óvjuk a környezetünket? Remek ötlet az elektromos autó egy részről, hiszen kisebb a károsanyag-kibocsátás, viszont más részről az infrastruktúrája még csak épül. Mi történik az utakon hirtelen megálló autókkal, amelyeket el kell onnan vontatni (hagyományos autókkal jobbára) a legközelebbi töltőállomásig, amikből még nincs sok… Mi történik majd ezekkel a töltőegységekkel, ha elavulnak?

Nem beszélve a hidrogénnel meghajtott verzióról: maga a hidrogén és a víz nem szennyezi ugyan a környezetet, de méregdrága a technológia az autón belül (üzemanyagcellák, nagynyomású tartályok), és drága maga a hidrogén is. Illetve kérdés: hova ássuk majd az elaggott alkatrészeket? A föld alá? Elvégre ugyanúgy veszélyes hulladéknak minősülnek majd, nagy számban. Ez a néhány példa éppen csak rávilágít az alapproblémára: miközben igyekszünk (hiszen kénytelenek is vagyunk) mihamarabbi megoldásokat találni az égető kérdésre.

Nyilvánvalóan a már félig-meddig rendelkezésre álló technológiákhoz igyekszünk nyúlni, azokat továbbfejleszteni… Ám annak dacára, hogy ezek már jó ideje használatban vannak, még így sem sejthetjük hosszú távú hatásaikat, következményeiket, ahogy annak idején valószínűleg az ipari forradalom szénbányászai sem gondolkodtak előre. Halmozottan igaz lehet ez a még éppen csak születő, még kifundálásra váró ötletekre, technológiákra, ahol ennyi tapasztalat sem áll rendelkezésre. Természetesen lelkünk mélyén ezektől várjuk az igazi nagy durranást, ami majd rekordsebességgel megoldja és visszafordítja a klímaválságot, a szennyezést, visszafagyasztja a permafrosztot és a gleccsereket, és újraindul a Golf-áramlat is. Mi pedig mindeközben, reménykedve, hogy egy majdani szuperhérosz Bruce Willisként kész lesz pár másodperc alatt megmenteni világunkat, szívünk szerint karosszékünkben nyomogatnánk a telefonunkat csendesen. 

Reméljük, a hatékony szuperhős ideáját nem kell feladnunk, ugyanakkor a hátradőlés a kényelmes karosszékben nem valószínű, hogy menni fog. Addig is és folyamatosan nekünk is tennünk kell a magunkét, még ha csak kicsiben is. Továbbra is, mindent, ami csak telik tőlünk.

Fotó: Envato

Szerző: B.E.

#fenntarthatosag #kornyezetvedelem #energia #ensz #elektromosauto

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét