Nem kell messzire menni sem időben, sem térben, hogy igazoljuk a címben megfogalmazott állítást. A koronavírus-járvány szinten mindannyiunkat rákényszerített a digitális kompetenciáink fejlesztésére, hiszen a különböző online felületeken megtartott értekezletek, tanórák, a felhőben és különböző tárhelyeken tárolt adatok, információk lehívása, feldolgozása, feltöltése nap mint nap megkövetelte tőlünk az alkalmazkodást, a tanulást. De a technológia fejlődése, az új eszközök, anyagok, megoldások mindenhol jelen vannak az életünkben, és míg 30-40 évvel ezelőtt az iskolában megszerzett tudással egy kis jóindulattal szinte egy egész pályafutást végig lehetett vinni, ma olyan gyors a változás, hogy ha ma nem tanulsz meg valamit, holnap már esélyed sincs az arra épülő dolog megértésére.

Ezért nemcsak a cégek, intézmények várják el a munkavállalóktól a folyamatos tanulást, magukban a munkavállalókban is megfogalmazódik a késztetés a fejlődésre. A felnőtteket alapvetőn kétféle ok motiválja képzésben való részvételre. Egyrészt rengeteg szakmában jogszabályok írják elő a munkakör betöltéséhez szükséges végzettségek meglétét, a rendszeres kötelező továbbképzések elvégzését, de a szakmai tudás szinten tartásának elengedhetetlen része lehet a szakmai rendezvények rendszeres látogatása is. Másrészt a munkavállalók közül sokan, és az elmúlt évet tekintve talán egyre többen iratkoznak be olyan – főként online – képzésekre, ahol a saját érdeklődésüknek megfelelően fejleszthetik a képességeiket vagy a készségeiket, esetleg a hobbijukat szeretnék magasabb szintre emelni.

Ehhez mindinkább igazodik a felnőttképzés és a szakképzés is

A rendszer átalakításának éppen az az egyik célja, hogy minél jobban tudjanak alkalmazkodni a gazdaság mindenkori igényeihez. Amennyiben ténylegesen megvalósul az új képzési rendszerben, hogy a korábban formálisan vagy informálisan megszerzett tudást be lehet számítani egy újabb képzés elvégzésekor, akkor valószínűleg egyre többen ülnek vissza az iskolapadba, hogy fejlesszék magukat.

Tavaly a statisztika szerint országszerte több mint 800 ezren vettek részt valamilyen fajta képzésben. Népszerű volt a kifutóban lévő OKJ-s képzési forma, a legtöbben, 40 ezren Építő- és anyagmozgató gép kezelője képzésen tanultak, a második helyen a Kézápoló és műkörömépítő képzés áll 6750 fő részvételével. Érdekes képet mutat a képzések finanszírozása, mintegy 30%-ban a képzésre beiratkozó maga finanszírozta a tanulmányait, 32%-ban a munkáltatók állták a költségeket, és 38%-ban támogatott források felhasználásával fizették a képzést. Általános célú képzéseken (mint például tréningeken, a személyes kompetenciákat fejlesztő képzéseken) mintegy 259 ezren vettek részt országosan a múlt évben. De népszerűek voltak az informatikai jellegű és az idegennyelvi képzések is.

Sok esetben nem a munkavállaló, hanem a munkáltató tartja fontosnak az új tudás megszerzését, hiszen nem egyszer a munkakör vagy az állás megtartása múlik azon, hogy a foglalkoztatott elmegy-e képzésre. Egyes vállalkozások csak azért finanszírozzak a fizikai állományú munkavállalóik számára a képzéseket, mert büntetést kapnának, ha nem tennék. Ma már sok helyen a munkáltatói juttatások körét bővíti, így egyben motiváló eszköz is lehet a személyes és szakmai kompetenciák fejlesztése, amelyből mind a munkáltató, mint a munkavállaló profitál. Előbbi nagyobb értékű tudással felvértezett, motivált, a szervezeti struktúrában jól együttműködő munkavállalót nyer, míg utóbbi amellett, hogy kompetenciái fejlődnek, megélheti a „fontos vagyok” érzését is, így elkötelezettebbé válik a munkahelye iránt.

Szerző: K.T.

#kepzes #karrier #juttatas #szaktudas

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét