Mítosz és valóság – 10 tévhit a coachinggal kapcsolatban (I.)

261

Hogyhogy coach is jár coachhoz? Tarts nekem motivációs beszédet, hiszen coachként ez a dolgod!  A coach majd megmondja, mit tegyek, stb… Annak ellenére, hogy nagyon népszerűnek nevezhető a coaching mint fejlesztő módszer, mégis sok sztereotípia, félreértés és mítosz él a fejekben a témával kapcsolatban.

Örvendetes, hogy napjainkban egyre többen tudják, hogy miről szól a coaching, és egyre több a képzéslehetőség és a résztvevők száma is, azaz rengeteg coach jelent meg az üzleti életben az elmúlt években. Nem is csoda, hiszen olyan szemléletmódról és módszertanról van szó, ami nagyon pozitív hatással lehet az emberek személyes és szakmai pályájára, önismeretére, kapcsolatainak minőségére, hatékonyságára még akkor is, ha valaki nem coachként szeretne tevékenykedni egy képzés elvégzése után. Hiszem, hogy ha mindenki rendelkezne ezzel a tudással és kompetenciákkal, együttműködőbb és támogatóbb kapcsolatokat tudnánk felépíteni, és ennek tovagyűrűző hatásai a szervezeti kultúrát, a vállalati gyakorlatokat és társadalmi kérdéseket is előrébb tudnák vinni.

Annak ellenére, hogy nagyon népszerűnek nevezhető a coaching mint fejlesztő módszer, mégis sok sztereotípiával, félreértéssel és mítosszal találkozom. Pedig amíg csak a saját (félreértett) előítéleteikre, projekcióikra reflektálnak az emberek, addig a nyitottág is gyengébb lesz, így eleshetnek egy nagyszerű lehetőségtől, hogy bekapcsolódjanak a coaching szemléletébe.

Coachinggal kapcsolatos tévhitek és a cáfolatok:

  1. A coach dolga, hogy motivációs beszédeket tartson.

Az egyik legelterjedtebb sztereotípia – saját megfigyeléseim alapján –, hogy a coach az, aki kiáll tömegek elé, és olyan klisékkel tömi az emberek fejét, amik csupán általános, és Coelho-i idézetekkel felérő életbölcsességek. A sztereotípia szerint a coach motiválni akarja a klienst, lelkesítő beszédeket tart, stb.

Valójában nem erről szól a coaching. A coaching mindig személyre szabott, és a coach mindig az ügyfelet kíséri, kérdezéstechnikával, értő figyelemmel. A coachnak nincs agendája, mindig arról a témáról beszél a két fél, amit a kliens magával hoz. A coach segít tudatosítani jellemző viselkedési mintázatokat, és emellett természetesen megerősítéseket, pozitív visszajelzéseket is ad, de ezt nem manipulációs vagy motivációs célzattal teszi – ahogy a tévhit szerint történne.

Motiváció tekintetében nagyon fontos, hogy a kliensben meglegyen a saját akarat és nyitottság önmaga fejlesztésére. Ne a coachnak kelljen ezért megküzdenie, illetve, ha a coach több energiát tesz a coaching ülésekbe, és többet beszél, mint a kliens, akkor a szereplők már kiléptek a coaching műfajából, ez inkább egyfajta tanácsadás, mentorálás lesz, hiszen a kliens dolgozik saját megoldásán. Céges coachingnál előfordul, hogy az ügyfélnek részt „kell” vennie coachingban, mert pl. a teljesítményértékelése alapján fejlődnie „kell” a kommunikációban. Ha a kliens nem motivált a folyamatban, úgy a coach is nagyon nehéz helyzetben van.

2. A coach majd megmondja, mit tegyek.

Néhány ügyfél azt várja, hogy a coach kész megoldásokat adjon számára a felvázolt akadályaira. Ez inkább tanácsadás vagy mentorálás lenne, hiszen a coach nem tudja a „tutit”. A coach mindig abból indul ki, hogy a kliens kihívását, problémáját legjobban a kliens ismeri, és a coach a különböző módszerekkel és technikákkal segít az ügyfélnek perspektívát váltani, és új ötleteket gyűjteni, ezt az egymásra reflektálást és új, közös minőség megteremtését co-creation-nek is nevezzük. Nagyon fontos, hogy mindig legyen témája és célja a beszélgetésnek, és ezt a célt a kliens határozza meg. Ha valaki csak belül „kíváncsi utazóként” a székbe, és azt várja, hogy a coach lenyűgözze, elbűvölje, akkor érdemes inkább tréningre vagy más módszertanra átszerződni, különben mindkét fél elégedetlen lesz.

3. Nekem nincs szükségem coachra, mert én egyedül is meg tudom oldani a problémáimat.

Természetesen nincs szükség minden apró-cseprő probléma esetén coachra, ill. hogy hozzá forduljunk. Ugyanakkor mindenkinek vannak olyan nagyobb jelentőségű dilemmái, kihívásai, fejlődési lehetőségei, amihez jól jön a külső nézőpont. Gyakran előkerülő sorskönyvi driver a „Légy erős!” elnevezésű belső parancs, ill. az ehhez kapcsolódó további káros hiedelmek, mint: csak magadra számíthatsz, szégyen segítséget kérni, neked kell megoldanod a problémáidat, felnőtt vagy és oldd meg egyedül, aki mással megbeszéli a dolgait, az képtelen önállóan cselekedni, stb. Ezek a hiedelmek azért is károsak, mert sokszor tényleg megfőnek a saját levükben az emberek, pusztán azért, mert nem hisznek abban, hogy másokkal megbeszélve kiutat találhatnak.

Van, aki gyerekkorától kezdve le van tiltva a segítség kéréséről. Ha megfordítjuk a kérdést, és azt nézzük meg, hogy mi hátrányom származhat abból, ha valakivel átbeszélem a fontosabb gondjaimat, gondolataimat, általában kevesebb tételt lehet felsorolni ezen az oldalon, mint az előnyök oldalán. A coachok szigorú titoktartása miatt attól nem kell félni, hogy bárki is megtudhat valamiféle titkot vagy kényes részleteket az illetőről.

4. A coaching valami pszichológiai „izé”, és vájkálnak a gyerekkoromban!

Néhány kliens attól fél, hogy lelkének mélyebb bugyraiban fognak kutakodni a coachok, és hogy a gyerekkori traumákról és hasonlókról kell beszélniük. A szakma pontosan elválasztja egymástól a pszichológia, pszichiátria, coaching, mentoring, tanácsadás, tréning, mediáció, meditáció stb. fejlesztő eljárásokat egymástól. A határok kezelése egy fontos coach kompetencia, vagyis, ha a két fél coachingra szerződött, akkor e keretek között folyjon a munka, ill. ha azt érzékeli a coach, hogy esetleg terápiára lenne szüksége a kliensnek, akkor ezt jelzi a részére, és nem megy bele ennek feltárásába.

A coaching elsősorban megoldás (én nem probléma) fókuszú, valamint jövő (és nem múlt) orientált. Nem célja a személyiség terápiás fejlesztése, inkább a mindennapi viselkedés jelenben megfigyelhető mintázatainak tudatosítása és új készségek elsajátítása történik. Ugyanakkor a coachingban is nagyon fontos szerepe van az érzelmi és a kognitív feldolgozásnak is.

5. Hogyhogy a coachok is járnak coachhoz?

Aki igazán profi coach szeretne lenni, folyamatos önfejlesztésben vesz részt, képezi magát, coachingba, esetleg terápiába jár, önismereti csoportmunkán vesz részt, pszichodrámára jár, stb. Ennek az az oka, hogy egy coach annyira tud a klienseinek segíteni, amennyire saját magát is „megdolgozta”. Ha a coachnak számos elakadása van, feldolgozatlan élményanyaga, akkor ez a coaching folyamatba is bezavarhat. Amikor ilyen eset felmerül, akkor a coachnak ezt szupervízióba kell vinnie, ahol fel tudja oldani a klienssel tapasztalt nehézségét.

A másik szempont, hogy nem mindegy, mennyire vagyunk közel a problémához. Sokkal könnyebb kívülállóként rátekinteni egy kérdésre, ha az nem velünk történik, és nem érint meg minket igazán érzelmileg. Ha viszont bele vagyunk szorulva egy érzelmi spirálba, és őrlődünk valamin, akkor nagyon nehéz külső nézőpontból reálisan feltárni a szituációt. Ezért is nagy segítség lehet még egy coachnak is, ha coachhoz fordul. Természetesen vannak self-coaching (öncoaching) lehetőségek is, de amikor a coach újra ügyfél szerepbe kerül, akkor teljesen más tudatállapotban, nézőpontból nyilvánul meg, amiben nagyon jó egy külső segítség, egy coach, aki tükröt tart, és őszinte visszajelzéseket ad, kérdéseivel előremozdítja a megoldást.

Cikkünket folytatjuk….

Szerző:

Dr. Balogh Gábor PhD, EMCC akkreditált EIA Senior Practitioner Coach és Mentor (https://drbaloghgabor.hu/), az European Mentoring & Coaching Council (EMCC) tagja, adjunktus (PTE KTK)

Fotó: Envato

#coaching #karrier #mentalisegeszseg #onismeret

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét