„A „Rabszolgatörvény”-t a munkaerőpiaci igények hívták életre”

205

Túlóra, pótlékok, munkaidőkeret, önkéntes munka – ezek azok a hívószavak, amelyek előkerülnek a sokak által rabszolgatörvényként emlegetett törvény kapcsán. 2018. decemberében fogadta el az országgyűlés azt a túlóratörvényt, amely 2019. januárjában lépett hatályba. A törvénynek három olyan pontja volt, mely komolyabb visszhanggal járt: a 3 éves munkaidőkeret, a 400 órás önként vállalt munka és a munkaidőbeosztás változtatásának kérdése. A törvénnyel kapcsolatos viták a COVID-járvány okozta helyzet hatására tavaly újra előtérbe kerültek. De mik a gyakorlati tapasztalatok a módosítás rendelkezéseivel kapcsolatban? Mennyire alkalmazzák a munkáltatók, illetve a felek azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a jogszabály biztosít nekik?

A Munka törvénykönyve 20 ponton változott 2018. decemberében, ezek közül azonban három olyan terület van, mely kiemelt figyelmet kapott: a 3 éves munkaidőkeret, a 400 órás önként vállalt munka és a munkaidőbeosztás változtatásának kérdése. „A 2010-es évek közepén egy gyors változás ment végbe a munkaerőpiacon, a munkavállalói érdekképviseletek érdekérvényesítő szerepe jelentősen megnőtt, alkupozíciójuk erősödött. A jogi változtatás a munkaerőpiaci igényekre reagált, ami mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal érdekeit jelenti.” – mondta dr. Tihanyi Tamás szakjogász, a Pécs TV Munka világa című műsorában.

A módosítás egyik legvitatottabb pontja volt az addigi maximálisan egy éves munkaidőkeret meghosszabbítása 36 hónapra. A módosítás ellenzői szerint a munkavállalók ezzel három évig várhatnak majd a bérpótlékaikra, ráadásul a keret hosszának köszönhetően a ledolgozott túlórák követhetetlenné fognak válni. A valóság és a tapasztalat ehhez képest mást mutat.

„Az éjszakai munkavégzésért járó bérpótlékot, a műszakpótlékot, a vasárnapi- és ünnepnapi pótlékot, valamint a munkaidőbeosztás szerinti napi munkavégzés meghaladóan elrendelt munkavégzés ellentételezéseként járó túlórapótlékot mindenképpen a tárgyhót követő hónapban esedékes bérfizetés napján kell kifizetni függetlenül attól, hogy milyen hosszú a megállapított munkaidőkeret. Tehát kizárólag a munkaidőkereten – vagy elszámolási időszakon – felül végzett rendkívüli munka ellentételezéseként fizetendő túlórapótlék az, amelyet a keret végén kell megfizetni a munkavállaló részére, az összes többit a havi bérszámfejtéssel együtt a tárgyhót követő hónapban. Mindez a bérszámfejtők számára okoz leginkább fejfájást, hisz szinte követhetetlen hosszúságú a 3 év.” – mondta Tihanyi Tamás.

„Gondot az okoz, ha a munkaviszony a munkaidőkeret vége előtt megszakad, mert nem mindegy a szerződés megszűntetésének módja.” – mondta a szakjogász. „Ha a munkáltató szünteti meg a jogviszonyt, és keletkezett addig túlóra, akkor ki kell fizetni a pótlékot, azonban, ha a munkavállaló szünteti meg a jogviszonyt a keret lejárta előtt, akkor a pótléktól elesik.” A szakjogász hozzátette azt is, hogy a szakszervezettel közösen kötött kollektív szerződés hiányában nincs lehetőség bevezetni a hároméves munkaidőkeretet, és tavaly mindössze egy olyan céggel találkozott, aki bevezette ezt a Covid járvány miatt.

A 400 órás „önként vállalt túlmunka” kapcsán sem jelentkezett feszültség a munkaerőpiacon az elmúlt két és fél évben. – hangzott el a műsorban. A törvény szerint a „Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Ezt meghaladóan a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján naptári évenként legfeljebb száz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.”

Tihanyi Tamás emlékeztetett, az Uniós irányelv értelmében az éves túlóra maximális mértéke 416 óra, tehát még a módosítással is alatta vagyunk a közösségi munkajogi szabályozás erre vonatkozó irányelvében foglaltaknak. Másrészt – és ez sokkal lényegesebb – az évi 400 órányi rendkívüli munkavégzés, és főleg a heti hatnapos munkahét elrendelésének erőltetése valójában egyáltalán nem lenne kifizetődő a munkáltató számára. Ennek az oka, hogy a heti pihenőnapon végzett rendkívüli munkavégzés 100 százalékos túlórapótlék-fizetési kötelezettséget von maga után.

„Tehát sokkal jobban megéri a munkáltatónak új munkavállalóval munkaviszonyt létesíteni, mint a jelenlegi állományt túlóráztatni a végtelenségig. – mondta a szakember hozzátéve azt is, hogy a módosítás arra az eddig is működő gyakorlatra reagált, mely szerint nagyobb létszámú termelő cégek esetében van egy bizonyos számú munkavállaló, akik leginkább anyagi megfontolás mentén kifejezetten kérik a túlórázás lehetőségét a munkáltatótól, és erre korábban nem volt legális lehetőségük évi 250 órán – KSZ esetében 300 órán – felül.”

A harmadik módosítás lényege, hogy a munkavállaló írásbeli kérésére a munkaidő-beosztást korlátlan ideig lehet módosítani úgy, hogy az ne eredményezzen túlórapótlékfizetési-kötelezettséget. „Számtalan esetben fordult elő korábban – különösen talán a vendéglátás területén – hogy a munkavállalók a munkaidő-beosztást egymás közt megváltoztatták, úgymond műszakot „cseréltek”. Talán nem is tudatosult bennük, hogy ezzel az – egyébként vélhetően jóhiszemű – aktussal egyből 50 százalékos pótlékfizetési kötelezettséget generáltak munkáltatójuknak.”

A 2019. január elsején hatályba lépett módosítás azáltal, hogy lehetővé tette a felek számára, hogy a munkavállaló kérésére akár egy órával a munkakezdés előtt is megváltoztatható legyen a beosztás úgy, hogy az ne eredményezzen pótlékfizetési kötelezettséget.

Miért akarna egy munkáltató 3 éves munkaidőkeretet bevezetni? Miért vannak speciális helyzetbe az autógyárak? Miért jelent terhet a munkáltatónak, ha a dolgozók műszakot cserélnek egymás között? És miért nincs joga egy munkavállalónak változtatni a munkaidőbeosztásán?

Fotó: Envato

#munkajog #tulora #munkaidokeret #rabszolgatorveny

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét