Villám, lám, lám

92

Manapság rendszeresen villámok cikáznak át az égbolton és a csoportos légköri kisülések nem egyszer egy sci-fi látványvilágára emlékeztetnek. Gyakoribb, több, veszélyesebb: ahogy az időjárási anomáliák okán és nyomán az egyéb fizikai veszélyforrások is erősebbek, a kitettség nő. Kertész Csaba munka-és tűzvédelmi szakértővel keringtünk a jelenés körül.

A villámhárításra elviekben viszonylag felkészült rendszerekkel rendelkezünk. Az elektromos hálózatot a munkahelyeken 3-6 évente kötelezően át kell nézni, szakértőkkel átvizsgáltatni. Ennek a mindenre kiterjedő vizsgálatnak természetesen része a villámhárító rendszer is. Az utóbbi időben nyilván erőteljesen igénybe vett konstrukcióról beszélünk. Műszaki paraméterei alapján felfogó, levezető és földelő egységekből áll. Épületen kívül, vagy mostanában belül is elhelyezkedhet, a lényeg, hogy levezesse az elektromos áramot az épületen kívülre, és hogy ezt lehetőleg minden alkalommal tegye is meg.

A villámlás során keletkező több százezer voltos feszültség mágneses teret is indukál. Amennyiben munkahelyünk közelében csap le a villám, érdemes utánanézni, nem rongálódtak-e meg elektromos berendezéseink, hiszen a bennük található finomelektronika az ilyen nagy feszültség másodlagos villamossági hatása nyomán azonnal tönkremehet, és teljesen esetleges, melyik eszköz mennyire bírja a strapát. Ráadásul a gépek megrongálódása sajnos nem az egyetlen lehetséges hatás: az épületen belül keletkező egyéb károk, esetleges tűz mellett sajnos közvetlen életveszélyt is jelenthet a villámcsapás.

A villámhárító rendszer többek között éppen arra jó, hogy minél kevesebb esélyt engedjen a személyi sérüléseknek. Városon belül ilyen szempontból nagyobb biztonságban vagyunk, hiszen a villámhárítók, a magasabb épületek, templomtornyok nagyobb valószínűség szerint válnak célponttá, mint az emberi test. Ezzel együtt sem érdemes azért nagy viharban odakinn tartózkodni, különösen nem vízfelület közelében, vagy pusztában. Léteznek olyanok, akik csodaszámba menőn túlélték a villámcsapást, bőrükön önmaga minilenyomataként hagyott a villám jellegzetesen kirajzolódott érhálózatot és esetleg a bőrt is megégette: és ezek az esetek még mindig a szerencsésebb kimenetelűek közé tartoznak.

Az időjárási anomáliák nyomán kialakuló szélsőséges hatások egy része elsősorban a szabadban, például  munkahelyünkre menet sújthat le ránk, akár a manapság divatos hirtelen jégeső formájában, ami a megszokotthoz képest jóval nagyobb szilárd jégdarabokat jelent, magasból, megfelelő súllyal záporozva az élő szervezetekre mindez valódi veszélyforrásként kvázi „minibombázásként” jelentkezhet, így ha nem sikerül időben tető alá húzódni, a csúnya sérülések mellett mostanra a nagyobb tragédia sem zárható ki.

Ugyanez igaz az erős széllökésekre, mára egyre extrémebb szelek sújtják a Kárpát-medencét is, akár az eddig itthon nem igazán jellemző tornádók is kialakulhatnak. Az erős szél, a forgószél roppant erejénél fogva megbonthatja a tetőszerkezetet, ezzel szintén kitéve minket a fizikai sérülés veszélyének nem csak odakint, hanem akár az épületen belül is, ugyanez igaz a szél nyomában kidőlt, kicsavarodott fákra. Legyünk hát odakint is óvatosak, próbáljuk időben felmérni a helyzetet, mikor járunk el jól, mikor kell fedezékbe húzódni, mikor eltávolodni az instabilabb objektumoktól, mint a villanyoszlopok, hirdetőtáblák, vagy akár a fák, hiszen nem látunk beléjük, melyik mennyire korhadt.

Végső tanulságként összefoglalhatjuk, hogy az időjárási anomáliák egyéni szinten és munkavédelmi szempontból is új kihívások elé állítják az emberiséget, amikhez nem maradt túl sok időnk felzárkózni. Szerencsés esetben persze a folyamat mérsékelhető vagy megállítható. Legyünk óvatosak, vigyázzunk magunkra, egymásra és a környezetre!

Fotó: Envato

Szerző: B.E.

#munkavedelem #fenntarthatosag #munkahelyibiztonsag #tuzvedelem

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét