Felvennéd Bill Gatest? Az idősek tapasztalatának és kapcsolatrendszerének értéke

250

Meghirdetünk egy állást IT szakemberek részére. A meghallgatáskor kinyitjuk az ajtót, és ott áll egy frissen diplomázott programozó zseni és Bill Gates. Dilemma, kit vegyünk fel, hisz mindkét jelentkező értékes a vállalkozásunk számára: az egyik friss tudást, gyorsaságot és energiát hoz a vállalatunkba, míg az idősebb lassabb, de mindenkit ismer a szakmában. A bill gates-i dilemmával nem valószínű, hogy minden nap találkozni fogunk, de az idősek foglalkoztatása mindenkit érintő kérdés.

A jóléti társadalmak munkaadóinak nincs más választása, mint megtanulni, hogyan kell kezelni az idősödő munkaerőt, mivel a baby-boom generáció öregszik és a várható élettartam is folytonosan nő. Bár ez a változás elkerülhetetlen, mégis sok munkáltató felkészületlenül áll a feladat előtt.  Már egy 10 éves felmérés is az USA-ban (Sloan Centre on Ageing and Work, Boston College) azt találta, hogy a munkaadók 40% -a attól tart, hogy a munkaerő elöregedése negatív vagy nagyon negatív hatással lesz vállalkozásukra. Európában sem jobb a helyzet. Angliában csak a vezetők 14% -a gondolja úgy, hogy munkahelyük felkészült a munkaerő idősödődére.

De miért is tartanak a munkahelyek attól, hogy idősöket foglalkoztassanak?

A sztereotípia az, hogy az idősek lassan dolgoznak, nem tudnak alkalmazkodni, nehezen tudnak fiatal csapatban dolgozni, és többe kerülnek a vállalkozásnak, mint a fiatal munkaerő. Természetesen lehetnek nehezen kezelhető idősebb emberek, de shakespeare-i Lear királyokból, vagy a dickensi Flintwinchek-ből kevés van, szerencsére.  Azonban számos olyan előnnyel jár az idősebb korosztály foglalkoztatása, amit a fiatalok nem tudnak pótolni.

Az idősebb munkaerő lojálisabb a munkáltatójához, nem ugrál munkahelyek között. Mivel a vállalatoknak rengeteg pénzükbe és idejükbe kerül egy új munkaerő betanítása, képzése, ezért az egyik legnagyobb veszteség az, ha a jó munkaerő hamar távozik.

Elvitathatatlan, hogy a kor és tapasztalat a problémamegoldó képességnek kedvez

Végső soron a napi munkánk nem egy folyamatos problémamegoldás halmaz? Ebben az esetben sok időt spórol meg nekünk, ha olyan munkatársunk van, aki nem szalad hozzánk percenként döntésért, hanem “önjáró”. Bár képességeket lehet tanítani és tanulni, az empátiás készség, menedzsment, vezetési vagy kommunikációs képességek a korral és tapasztalattal fejlődnek ki igazán ki. Bár sokan másképpen gondolják, helytelenül, de az idősebb munkavállalók proaktívak, praktikus gondolkozásúak, és a munkához való hozzáállásuk is pozitívabb, mint a fiataloké. Az élet nagy döntésein, buktatóin már túlvannak, jobban tudnak a munkára koncentrálni. A kollaborációs hajlandóságuk is jobb, mint a fiataloké, hisz nem kell már a többi vetélytárssal küzdeni a karriert formáló pozícióért, és az ego-tüzelt napok is már a hátuk mögött van.

A kisvállalkozások vagy akár nagyvállalatok éltető ereje a kapcsolatrendszerük. Számos tanulmány és tapasztalat mutatta, hogy a kapcsolati tőke a legfontosabb a vállalkozások fennmaradása vagy növekedése szempontjából. Ismeretséggel legálisan is tudomást szerezhetünk a konkurens vállalkozások fejlesztési irányairól, forrásallokáció rejtelmeiről informálódhatunk, vagy üzleti partnereket találhatunk a vállalatunk fejlődéséhez oly fontos innovatív megoldások keresése során.

Elismerem, hogy egy frissen diplomázott programozó a legújabb módszereket alkalmazva mindenkit leköröz egy programozási feladat megoldása során. Azonban a tudás úgynevezett féléletideje (az idő, ami alatt a megszerzett tudás fele túlhaladottá válik) egyre jobban csökken. Amit ma az egyetem elején megtanulunk, annak 30%-a a végzéskor elavult tudás. Még gyorsabban erodálódnak az IT szakmában tanultak: 1-2 év alatt a megtanultak fele használhatatlan, és kevesebb, mint 10 év alatt lenullázódik. Ezért annyira fontos a képességek és kevésbé a lexikális tudás oktatása, hisz a képességek nem, vagy nehezebben évülnek el.

Az idősödő munkaerőhöz való alkalmazkodás azonban nem könnyű. Néhány megoldást azonban már több helyen sikeresen alkalmaznak. Az egyik az, hogy mentorként kezeljük őket, és például a vállalat informális tudását kodifikálják. Annak felismerése, hogy más ösztönzőkre reagálnak, mint a fiatalok, fontos előrelépés az idősek integrációjában. A karrierjük csúcsán túllevők motivációja már kevésbé a pénz vagy az előléptetés, és jobban érdekli őket a rugalmasság.

Programozni meg lehet tanulni, de kapcsolatrendszert, tapasztalatot és vezetési bölcsességet, ami a hiteles és etikus döntés kulcsa, csak az idő múlásával lehet megszerezni. Én Bill Gatesre szavazok.

Szakértő: Dr. Sík Attila, Transzdiszciplináris Kutatások Intézete, PTE ÁOK

#foglalkoztatas #munkaeropiac #integracio #idosekfoglalkoztatasa #hr

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét