Ki tervez, ki végez – a nyúl viszi a vadászpuskát?

116

Szép az, ami érdek nélkül tetszik, így Kant, ám mindenkinek más tetszik érdek nélkül. Szerencsére. Mert mi történik, ha a megrendelő és a megbízott ízlése csak nehezen, vagy egyáltalán nem találkozik? Az ízlésfókuszú munkák és megbízások mentén bizony parázs viták alakulhatnak ki.

Amikor megbízunk egy mesterembert azzal, hogy hajtsa végre elképzeléseinket, legyen kezünk helyett kezünk, például készítse el a házunk tetejét, vagy fesse ki a nappalit az általunk meghatározott színre, általában nem merül fel ízlésbeli ellentét az elképzelésünk megvalósítása mentén, hiszen a szakember az általunk választott alapanyagokból dolgozik, pontos utasításaink mentén.

Ahogy azonban nyílik az olló, egyre többet bízunk a szakértőre, mondván, hogy mi nem értünk hozzá, legyen kezünk helyett kezünk és legyen segítségünkre már az elképzeléseket illetően is, azaz legyen a fantáziánk és legyen az elménk is egyben… igen ám, csakhogy az ő ízlése és a mi ízlésünk vajon találkozik-e?

Mi újság azokkal a szakmákkal, foglalkozásokkal, és művelőikkel, amiknek és akiknek kifejezetten az ízléskülönbségeknek kitéve telnek hétköznapjai? Ilyenek például az alkalmazott művészetek, grafikusok, tervezők, építészek, művészek, stb. Hol talál közös együttműködési pontot megrendelő és megbízott? Mennyiben és hogyan engedjenek egymás elképzeléseinek? Hogyan tudnak közös nevezőre jutni?

Az ízlésfókuszú munkák és megbízások mentén parázs viták alakulhatnak ki. Néha gyötrelmesen nehezen tisztázzák egymás között a felek a határokat: mi az, amit a több éve ezt tanuló, tapasztaló szakértőre kell és érdemes bízni, mi az, amiben ettől még az ügyfél is otthonosan érzi magát, amit ő is magáévá tud tenni, saját meghosszabbításaként tud megélni? Néha akkor ellentétek feszülnek, hogy már-már mediációért kiáltana a helyzet.

Az ügyfél ugyanis hajlamos azt gondolni, hogy ízlése mindenkinek van, neki is. Van, hogy egyenesen csak annyit vár a tervezőtől, hajtsa végre az ő kezeként a saját ötleteit. Van az a mennyiségű pénz, amiért ezt a tervező el is vállalja. És felmerülhetne a kérdés, hogy miért kerül ez többe, hiszen a tervezőnek elvileg kevesebb vele a dolga. Csakhogy az ilyen kliens típusú tervezéstől az esetek többségében a szakértőnek égnek áll a haja. És pontosan ez az a faktor, amiért drágább lehet, nem véletlenek a mémek a témában. Drágább lehet, vagy vannak tervezők, akik el sem vállalják az ilyen jellegű munkát, mert esetleg egy egészen más, nagyon régi szakmára emlékezteti őket, amit nem kívánnának űzni semmi pénzért.

És hát igen… az a bizonyos pénz, amiből mindannyian élünk. A megrendelő végül is gondolhatja úgy, az ő pénzéért az ő kívánságai teljesüljenek. Van, amikor nehéz elmagyarázni, hogy neki sem lesz jó, ha ragaszkodik a saját ötletéhez, sőt neki lesz a legrosszabb. Ám ezt sokszor a megrendelő nem érti. Pedig a villanyszerelő kezéből sem tépi ki a fázisceruzát és áll neki maga áthúzni a kábeleket, ugye? Hát hol is az a hajszálvékony határ, amikor már elég jártasnak érzi magát a szakértő területén, vagy úgy véli, hogy beleszólási joga van a végeredménybe?

Van az a pénz, vagy nincs?

Azért szerencsére nem mindig ennyire sarkos a helyzet és a legtöbbször találhat közös megoldást, együttműködési felületet a témában avatott szakember és a voltaképpen laikus ügyfél.

Szerző: B.E.

Fotó: Envato

#karrier #szakma

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét