A pályaválasztás előtt álló vagy a munkaerőpiacra frissen belépő Z generáció új viszonyulást kíván mind az oktatási intézményektől, mind a munkahelyektől. E nemzedék tagjai 1995 és 2009 között jöttek a világra, egy olyan korban, amikor életünk minden területét meghatározta a technikai fejlődés. Az életük jelentős része az online térben zajlik, szinte rettegnek attól, hogy lemaradnak valamiről. Hogy szülőként hogyan segíthetjük őket az útjuk megtalálásában, a mindennapokban való eligazodásban, többek között erről is szólt a Bács Pályaválasztás Kamasz Akadémiáján tartott előadásában Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő.
A „digitális bennszülöttek” és a fordított szocializáció
Az elődeikhez képest másként fogyasztják a tartalmakat, egyszerre többfelé is képesek figyelni, szövegek olvasása helyett a képi és a hangi világ alapján tájékozódnak. Több közösségimédia-felületen is jelen vannak, ez pedig alapvetően hat a jövőjükre: a pálya- és a munkahelyválasztásuk is függ ettől.
A továbbtanulásra, a munkába állásra ma jelentősen hat az ún. fordított szocializáció, ami egyfajta fordított tanulást jelent. Az internet megjelenésével egy példátlan esemény is bekövetkezett: először fordul elő, hogy a fiatalabbak tanítják az idősebbeket. Korábban a főnök tanította a beosztottat, a tanár a diákot, ma pedig sokkal ügyesebbek a fiatalok a technológiahasználatban. Hamarabb hozzá is férnek ezekhez az eszközökhöz, emellett több idejük van a kipróbálásukra és sokkal lazábban, gátlások nélkül teszik ezt meg. Ám az, hogy pillanatok alatt le tudnak tölteni egy applikációt, nem jelenti azt, hogy annak a tartalmával is tisztában lennének. Túl sok információ éri őket, ez is okozhat náluk bizonytalanságot.
A fordított szocializáció megváltoztatta a tekintélyhez való viszonyulást is, a tekintély már nem magától értetődő számukra, nem is szerephez kötött, azt inkább ki kell érdemelni. A Z generáció azt várja el a főnöktől, hogy jó fej legyen és megközelíthető, partneri viszony legyen közöttük. Az autokrata hangvétel helyett mentorálni, segíteni kell őket, ezzel motiválni is lehet. A munkahelyen egyszerre több képernyőt szeretnek használni, szöveg helyett inkább hanganyagot, képet vagy videót, infografikát fogyasztanak szívesebben. Általában az utolsó pillanatban hoznak döntéseket, a hasznosítható, szórakoztatva tanulható ismeretek megszerzését preferálják. Mindig szeretnék látni, hogy mi értelme van megtanulni valamit vagy elvégezni a munkát. A továbbtanulás esetében is felmerül, hogy olyan munkát szeretnének választani, aminek látják az eredményét.
Ugyan még ma is nagy súlya van a diplomának, de akár azt, akár szakmát szerez valaki, az egész pályafutását el fogja kísérni az egész életen át tartó tanulás. Hiszen a digitalizáció által folyamatosan változnak a szakmák, foglalkozások tűnnek el és születnek, míg olyan munkakörök is léteznek, amelyeket nem lehet megtanulni az iskolapadban. Sok fiatal youtuber, celeb, sztár szeretne lenni, azonban nem tudják, hogy mit kell tenniük ehhez. A Z-sek nagyon nehezen tudnak különbséget tenni a közösségi média manipulált, irreális világa és a valóság között. Ez a generáció egyébként igen szegmentáltan van jelen a közösségi médiában: az idősebbek az Instagramon, a YouTube-on találhatók, a fiatalabbak inkább a Snapchat-en, a Which-en és a Tiktokon. Nem szeretik, ha a szülők azon a platformon regisztrálnak, amelyeken ők. A közösségi média nagyban befolyásolja őket, ha például nem azokat a kommenteket kapják, amikre számítanak, képesek összezuhanni. A vásárlói szokásaikat is döntően meghatározza a közösségi média, sőt a párkeresés kezdeti időszaka is kezd áttevődni az online felületekre.
Vannak készségek, amiket nem pótol a technika – ezeket érdemes fejleszteni
A davosi világgazdasági fórumon 2017-ben megvizsgálták, hogy melyek azok a készségek, amelyekre a jövő emberének szüksége van. Bár nagyon fontos az infokommunikációs technológiai készség, elengedhetetlen, hogy a jövő embere olyan készségek birtokában legyen, amelyekre a technológiahasználat során nem tud szert tenni. Ezért meg kellene tanulniuk a mai gyerekeknek a valós térben, face to face kommunikálni, akár a szülőkkel vagy a társakkal, és szert tenniük a szociális közösségi készségekre.
A szülők nincsenek könnyű helyzetben, hogy miként viszonyuljanak a folyamatos online léthez, hiszen nincs előttük példa. Van olyan szülő, aki nem is tudja, hogy mi történik az interneten, nem érti, hogy mi ezzel a probléma. Mások tagadják a problémát, azt mondják, hogy az internethasználat a jövő záloga, ezért nem maradhatnak le semmiről a gyerekek. Ugyancsak mások érzékelik, hogy nagy probléma lehet a gyerekkel, és a szülők egy újabb csoportja ugyan nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá, mert nincs kitaposott út, de azt mondja, hogy nem lehet magukra hagyni a gyerekeket, és megpróbál tenni valamit azért, hogy a fiatalok képesek legyenek helytállni a digitális világ útvesztőiben.
A szülő dolga: közelíteni az illúziót a valósághoz
A gyerekek segítségre szorulhatnak, még ha nem is mondják: beszélgetni kell velük arról, hogy amit a közösségi médiában látnak, az nem a valóság, nem kell bedőlni neki. Megeshet, hogy a felelőtlen internethasználat miatt traumatikus élmény éri őket, amit egyedül nem tudnak feldolgozni. Emellett fontos lenne bevonni őket a szabályalkotásba (akár az internethasználatra vonatkozóan), ugyanis, ha hozunk egy szabályt, ami túl szigorú számukra, az ellen lázadni fognak.
A Z generáció szorongó nemzedék, de a normák, a keretek biztonságot adnak nekik. A szülői példamutatásnak, a következetességnek nagy szerepe van, ha látják, hogy a szülők sem tartják be a megállapodást, ők sem fogják. Az önismeretre való ösztönzésre is szükség van, ha szeretnék, hogy sikeresek legyenek a tanulmányaikban, a továbbtanulásban, erre érdemes energiát fordítani.